„Az ember társas lény”…..a csapból is ez folyik, és valljuk be, van is igazságalapja.
Természetesen talán az egyik legjobb dolog, ha tudjuk, hogy van valaki mellettünk, és itt most nem feltétlenül az együtt is élő, házasságban lévő kapcsolatokról beszélek, hanem összességében minden kapcsolatról, ami két fél között kialakulhat, és működik.
Ugyanis ebben a modern világban, nem kell feltétlenül együtt élnünk a párunkkal, mégis egy harmonikus, mindenki igényét kielégítő párkapcsolatról beszélhetünk. Erről a témáról majd később……, mint arról is milyen apró, kis erőfeszítéssel megoldható problémák miatt nem működnek kapcsolatok.
De nézzük, milyen akadályokkal állhatunk szembe, ami megnehezíti a párválasztást?
- A társadalomnak való megfelelés: ez megnyilvánulhat abban, hogy egy idő után nem megyünk el több randira, mert mit mondanak mások, hogy már hányadik emberrel találkozunk, pedig ha nincs randi, nincs ismerkedés, és lehetőség sincs arra, hogy megismerjük a számunkra legmegfelelőbb társat.
Vagy itt említeném meg, ha esetleg nem „átlagos” a számunkra ideális partner, lehet pont azért nem lesz második, harmadik…. randi, mert a családnak nem tetszene…..
Ezeket, és az ehhez hasonló, a társadalomnak való megfelelési kényszert nem árt elengedni, ha valóban azt a társat szeretnénk megtalálni, akivel boldogan élhetünk, és megfelel a SAJÁT elvárásainknak. És itt most szándékosan emeletem ki a SAJÁT szót, ugyanis a másik probléma, ami gátolhat bennünket abban, hogy megtaláljuk az „igazi”, az, hogy
- Nem ismerjük magunkat, és a saját igényeinket: több magányos, és párt kereső ismerősömnek feltettem már a kérdést, hogy szerinte, számára milyen az ideális kapcsolat, vagy az ideális partner. És elgondolkoztak, ugyanis a szokásos sablon jellemzőkön túl, nem igazán tudják a magányos emberek kifejezni, mit is vár el egy párkapcsolattól. Elkezdik sorolni: legyen gondoskodó, hűséges, megértő…..de ezek a jelzők nagyon általánosak, és mindenkinek mást jelent. De ezeknek a kifejtése már gondot szokott okozni, mint annak a jellemzése is, hogy mi az, amit a másikban tolerálni tudunk….mi az a szint, ami még belefér.
Tapasztalataim alapján, minden embernek, és nem csak a párkeresőknek, önismereti tréninget javasolnék rendszeresen. Ugyanis változunk, és a változás az igényeinkre is kihatással van.
Végül is keresünk, keresünk, de igazából, ha azt sem tudjuk mit, mert magunkat, és az igényeinket sem ismerjük. Akkor hogyan várjuk el, hogy rátalálunk arra, akivel teljes lehet az életünk???
- Nem vagyunk készek egy kapcsolatra, vagy egy új kapcsolatra: itt gondolok arra, hogy még nem zártuk le az előző kapcsolatot, vagy régről akár a gyerekkorunkból hoztunk magunkkal egy mintát, amivel nem tudunk mit kezdeni. Tanulmányok szerint, ezek olyan erős kötődések is lehetnek, amit a tudatalattink vezérel, és különösebb ok nélkül is elzárkózunk lehetőségektől. Ezek a tényezők sokszor a kisugárzásunkat is befolyásolhatják, ezáltal választhatatlanok leszünk. Illetve ha ez tudatos, akkor szándékosan utasítunk el embereket, ha már egy kicsi kötődést is érzünk, egyfajta önvédelemből.
Szerintem most sokan, akik olvassák ezt a cikket, és hasonló helyzetben vannak, legalább az egyik problémával tudnak azonosulni.
De van egy jó hírem is: mindegyik orvosolható, és van rá mód, hogy ezeken túllendüljünk. Akár azzal, hogy most egy kicsit magunkba fordulunk, és felismerjük a saját elakadásainkat, vagy szakemberhez (coach, pszichológus) is fordulhatunk, aki segít rávilágítani, kielemezni a problémáinkat, és megtalálni az utat, hogy nyitottak legyünk, elfogadóak, ismerjük meg magunkat, igényeinket, és készen álljunk egy kapcsolatra.
Budai Eliza coach